MTK legendárium | 281. rész

Publikálva: 2023.07.10 Frissítve: 2023.07.07 MTK Budapest

Az MTK-alapító Szekrényessy Kálmán élete. „Lerakta a sportpedagógia alapjait.” 62. rész.

1883 elején a Szekrényessy általa alapított első magyar sportújságban „A testgyakorlatok korunkban” című, új korszakot jelölő írással a sportlélektan és sportcélkitűzések máig érvényes elveit fektette le, elsőként összegezve mindazt, amit a mai napig az életmód és a sport kapcsolatáról vallunk. A korszerű angol sportelvek nevében tudatosan üzent hadat a régi, mozgásellenes egészségtelen életmódnak a meggyökeresedett rossz hazai tradíciónak. Különösen a kényelemhez szokott felső- és középosztályt látta veszélyeztetve a túltáplálkozás és mozgáshiány következtében.

Szekrényessy nézetét mi sem igazolja hívebben, mint a fő- és köznemesség köreiből származó két forrásdokumentum. Elsőként az Andrássy család táplálkozási szokásaiba enged bepillantani Andrássy Katinka (később Károlyi Mihály felesége) visszaemlékezése:

„Ott voltak a végtelenbe nyúló ebédek és vacsorák. […] Máig is megoldhatatlan rejtély számomra hogyan tudtunk akkoriban olyan rengeteget enni. Nyilván ki is tágult a gyomrunk. […] A közönséges hétköznapi ebéd kiadós előétellel kezdődött, sajtos soufflé vagy rákmajonéz, majd tiszai hal következett, pompás friss, nyílt tűzön ropogósra sütött kecsege, utána jött a fő fogás, rendszerint marhasült, borjú vagy kacsa, három-négy különböző körettel és főzelékkel, a negyedik fogás külön zöldség volt, esetleg spárga, utána torta és fagylalt következett. Lassan vége felé tartott az ebéd, már csak édes kukorica következett vajjal (igaz, hogy négy-öt cső kukoricát is meg tudtunk enni fejenként) meg sajt és száraz aprósütemény. Befejezésül pedig görögdinnye […] s persze minden más nyári gyümölcs, ami éppen érett.

A remek magyar borokból mi gyerekek, nem kaphattunk. Nem meglepő, ha az ilyen ebéd után a szó szoros értelmében felkelni is alig tudtunk, és nagy nehezen vánszorogtunk át a hűvös hallba, olyanformán, mint az óriáskígyó, amely egy egész őzet nyelt le, leroskadtunk a puha kerevetre, a számtalan párna közé és képtelenek voltunk moccanni is. A hallban ittuk meg az ebéd utáni török kávét. De hamarosan elkövetkezett a délutáni tea ideje. […] A tea tulajdonképpen nem teát jelentett, hanem különféle fagylaltokat, tejszínhabos kávét, öt-hatféle tortát, kalácsot, meleg teasüteményt. Este nyolckor újabb több fogásos levessel kezdődő, de a délinél valamivel szerényebbre méretezett étkezés következett.”

Ugyanezt látjuk egy felvidéki köznemesi család, a kálnói és ádámföldi Bornemiszák táplálkozási szokásainak ismertetése során, mely ugyancsak Szekrényessy aggodalmait erősítik: „A menü […] két féle levessel kezdődött. A fő attrakció a rákleves volt […] Azok számára, akik nem szerették a ráklevest, remek kinézésű húslevest szolgáltak fel. Az előétel az olejnoki tiszta hegyi patakból erre a célra fogatott töménytelen pisztráng volt ecetesen elkészítve és két nagyon hosszú halastálon felszolgálva. […] Ezután következett az őzgerinc […] vadszósszal leöntve […] az őzpecsenye elmaradhatatlan tartozéka volt a krumplipüré, a vöröskáposzta, mint garnírung, no meg minden vadpecsenye elengedhetetlen kelléke a vörösáfonya. […] A mai napig nem tudom, hogy a vad volt-e a fő étel, vagy az utána következő szárnyas, amelyet néha a kacsasült, néha a pulyka képviselt, természetesen bőven garnírozva rizzsel, salátákkal és kompóttal. […] Következett a főzeléktálban tálalt káposztafőzelék főtt disznóhússal. […] Kétféle torta (fehér, fekete) és még egynéhány fajta sütemény, […] gyümölcs, […] feketekávé, […] fagylalt. Asztalbontás után a felnőttek dohányozva és sétálgatva igyekeztek előmozdítani az emésztést, mi pedig [gyerekek] az udvaron vánszorogva vártuk az uzsonnaidőt.”

A túlzásba vitt táplálkozás mellett a mozgáshiány okozott jelentős problémát, melyet jól tükröznek Szekrényessy Kálmán egyik kortársának, (öccse révén rokona), a középnemesi származású, Borsod megyei földbirtokos Kóczán Miklósnak életviszonyai: „Nagyapám későn feküdt le és későn kelt fel. Leginkább a karosszékben ült, nagy ritkán ment végig a kerten. Ez persze egészségtelen életmód volt, de az akkori emberek ezzel nem törődtek.”

Szekrényessy tehát, állóvizet bolygató nagy sportpropaganda-misszióját nem fogadta osztatlan lelkesedés. A maradi életszemléletet leleplező és korszerű megoldást is felkínáló írás egyben a magyar sportpedagógia születésnapjának is tekinthető:

„Igazán kétségbeejtő a mélyebben gondolkodók előtt azon könnyelműség, mellyel az előkelőbb társadalmi osztályok éppúgy, miként a köznép mindent elkövetnek, hogy az életet rövidítsék […] Ivadékról-ivadékra mindinkább természetellenesen élünk, mégis afölött sopánkodunk, hogy […] korcsosul nemzetünk. Hazánkban az újoncállítások alkalmával évről-évre silányabb anyag kerül a sorozóbizottság elé.

Miért lőn oly általánossá e panasz? Az ötvenes évek óta rendkívül nagykihatású változás állott be népünk életébe az erőfeszítést tekintve, melyet […] a gőz legáltalánosabb alkalmazása okoz. Azon nehéz munkák nagyrészét, melyet azelőtt részben emberi erő végzett, most gőz végzi […] az emberi testet – eltekintve a testgyakorlatoktól – a fáradságos testi munka edzi meg legjobban, az edzett test pedig csak kivételesen lehetvén beteg […] korunkat különösen kettő jellemzi: a komoly törekvés magasabb szellemi képességek elsajátítására és az őrültséggel határos versengés vagyonszerzés után. Az első, ha mértékkel alkalmaznánk, közelebb vinné az embert rendeltetése felé, ami a »szép, jó s igaznak« megvalósításában áll, de a második kivetkőzteti az embert méltóságából – és fájdalom – nagyon is gyakran legfőbb oka az erkölcstelenségnek […] A törekvés, magasabb szellemi képességeket elsajátítani, rendesen a test rovására történik. A gyermek túl lesz halmozva oskolai-tanulmányokkal, az ifjú idejét fokozott mérvben igénylik azok, mikor pedig az életbe lép, a megélhetés biztosításán kívül a vagyonszerzés vágya oly életmódra sarkallják őt, amely káros hatású testére […] Igen! A természetellenes életmód évtizedről, évtizedre satnyitja nemzetünket, kell hát gondoskodnunk, hogy az ellen óvszert alkalmazzunk. Ily óvszer a testgyakorlatok. A »nagyapám is így csinálta«-féle érvelés a legtöbb esetben tarthatatlan, de egyben sem annyira, mintha a testgyakorlatok ellen azon kifogással élünk: »nagyapám sem tornázott, nem űzött athletikát, nem evedzett, a korcsolyát pedig hírből sem ösmerte, mégis hatvanéves lett! « Igen ám! Csakhogy azon nagyapa nem élt úgy, mint az unoka […] egyébiránt mi az a hatvan év! Igen! A színházak és tánctermek, melyekben az előkelő körök tagjai rövidítik életöket: a füstös kávéházak és a gőzzel telített korcsmák, melyekben az ifjúság teszi ugyanazt, a szűk varrószobák és a túltömött gyárhelyiségek, melyekben fiatal leányok cselekszik ugyanazt, a dohányzás, a szeszes-italok élvezete, a különféle konyhák egészségrontó kotyvalékai, a mérgezés százféle neme, melyet mostani lakásunk, bútoraink, öltözetünk stb. okoznak: mind-mind hozzájárulnak, hogy az emberi test silányuljon.

Az adott körülmények között a testgyakorlatok mindenféle fajának minél általánosabb művelése, egyetlen mód, hogy az elmondott okokból szükségképp kifolyó

testsatnyulás meggátoltassék: és azért valóban vétkezik mindenki, aki a komolyan űzött testgyakorlati-sportot gyermekjátékul, föltünhetési-viszketegül, időtrabló, céltalan testfárasztásul igyekszik föltüntetni.

Ma még nagyon is sokan vannak nemzetünk, sőt az emberiség ily ellenségei: reméljük, hogy a „Sport” serény működésének is sikerülni fog közülök néhányat jó útra terelni. Úgy legyen!”